A Karácsony

A karácsony ikonográfiája

Karácsony mítoszában a keresztény kultúra genealógiája fogalmazódik meg. Ha csak kutyafuttában végiglapozzuk a művészet történetét, világosan látszik, mekkora jelentősége van a krisztus-eseménynek. Olyan szimbólum és- metaforarendszer épült köréje, ami mind a mai napig meghatározza gondolkodásunkat, életünket, identitásunkat. A keresztény kultúrkörben eligazodni annyit jelent, mint beszélni és megérteni ezt a jelrendszert, amit többnyire az európai képzőművészet teremtett meg. Ebből az ikonográfiából emelünk ki néhány fontosabb mozzanatot és figurát, hogy jelentésüket vizsgálgatva többet érthessünk meg az ünnep lényegéből. A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra esett. Eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították.

December 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. A kereszténység a rómaiaktól és más vállasok szokásaiból is sok elemet átvett. Így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megváltónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. A születés lehetséges időpontja a mai napig nem tisztázódott, de az örmény egyház kivételével- ezen egyház hívei január 6-án ünneplik Jézus születését - a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.