A farsang ideje

A farsang története:
A farsang a karácsonyi ünnepkör végén, vízkeresztkor kezdődően, húsvéti ünnepkör kezdetével végződik.
A kereszténységet megelőző századokból eredő ünnepet a 16-17. században, erköcsi megnyilvánulásai miatt tiltották, a kor szerint bujaságot szimbolizáló szokásai miatt. De a reformáció-ellenreformáció se tudta felszámolni ezt a szokást a nép tudatából. A farsang alapvetően nem köthető semmilyen keresztény ünnephez, csupán gazdag néphagyományokra épülő tradíció. A farsang azon népszokások egyike, mely életben maradt az előző században és életképesnek bizonyult ebben a században is.

Farsang lényege:
A középkori Magyarországon a farsangot nemesi, polgári és népi kultúrában egyaránt megünnepelték: míg a királyi udvarban karneválokat tartottak, addig a városokban és a falvakban "fásángot". A magyar nyelvbe a farsang szó nyert létjogosultságot a karnevál helyett, míg a többi nemzetnél az utóbb említett megnevezés. A német eredetű "fasching" szóból származó kifejezés jelentése húshagyókedd, ami az ünnep végére, a húsvétot megelőző böjt kezdetére utal. A karnevál jelentése is valószínűleg ugyanezt fejezi ki.

Akárcsak kisfarsangkor, nagyfarsang idején is szabad a tánc, a bálok szervezése és a házasságkötés, tulajdonképpen a húsvétot megelőző negyven napos böjt előtti féktelen mulatozás időszaka. A szokásjogon alapuló merev szabályok pár hétre megszűnnek létezni, a világ kifordul önmagából. Tetőpontját a hamvazószerdát megelőző héten éri el, az utolsó napok jelentőségét bizonyítja, hogy minden egyes napnak külön elnevezése alakult ki a magyar nyelvben. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása, amelyet jól példáz a következmény nélküli bolondázás az álarc névtelensége mögött vagy a nemi szerepek felrúgása asszonyfarsangkor.
 
http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/farsang.html