Az a tudás semmit sem ér, amit nem sikerül átadni

Villamosmérnökként Nádas Gusztáv 25, Kis Pál 21 évet dolgozott a szakmában, pár éve mindketten a BéKSZI Trefort Ágoston Műszaki Tagiskolájában oktatnak. A gyakorlatban, a valós életben szerzett tudásból, tapasztalatból bőven van mit átadniuk a diákjaiknak, a pedagógia készségek terén a mérnök emberek eddig inkább érzéseikre, személyes élményeikre hagyatkoztak. Kezdettől érezték, hasznos lenne az oktatásban a pedagógiai ismeretek elsajátítása, amire kedvező lehetőséget kínált egy uniós pályázat.

A Trefort két tanára 2010 szeptemberétől négy féléves képzésben vesz részt, amelynek végén a Bolognai-rendszer szerinti felsőfokú képesítést, tanári „MA”-, azaz mester fokozatot, mérnök-tanári diplomát kapnak. Pedagógusképzésre, a pedagógiai kultúra korszerűsítésére 19 256 375 forint pályázati forrást nyert a Békéscsabai Központi Szakképző Iskola és Kollégium a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP-3.1.5-09/A/2) keretében. A projektek az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg.

- A villamos műszaki szakmában nem illik tévedni, mert az végzetes lehet. Ott elvárás, hogy a szakembernek képben kell lennie, és amit csinál, az legyen tökéletes – mondja bevezetőként Nádas Gusztáv. – Az iskola az említett valósághoz képest szanatórium: itt még lehet tévedni, elnézzük. Ugyanakkor a gyerekek jó néven veszik a határozottságunkat, tetszenek nekik az életből hozott történetek. A munkahelyeken sokszor már elviselhetetlen a mindennapi stressz, amit persze nem szabad behozni a tanulók közé. Lehet, hogy mivel a valóságból jöttünk, az elején kicsit nyersebben, túl keményen álltunk hozzá az oktatáshoz; de az a véleményem, hogy semmit sem ér az a tudás, amit képtelenek vagyunk átadni. A mesterképzés harmadik félévében járunk, és számomra a legfontosabb, amit tanultunk, hogy ma már többféle aspektusból látjuk az oktatást. A pedagógia toleranciára tanít, a szakirányú végzettség követelmény, és javul a munkaerő-piaci versenyképességünk.
- Valóban, úgymond nyers erőből kezdtünk tanítani, amikor idejöttünk. Nem az volt a kérdés, hogy mit kell átadni a fiataloknak, hanem az, hogy hogyan – folytatja Kis Pál. – Én azoktól a tanáraimtól vettem a példát, akiket szerettem, próbáltam én is úgy kiállni és magyarázni, ahogyan tőlük láttam. Hamar rájöttünk, hogy kell a pedagógusi szakképesítés, és örömmel éltünk a lehetőséggel, az uniós támogatás kapóra jött. A szaktudás komoly érték, és a mi korunkban az ember amit csinál, azt csinálja jól. Mivel a gyakorlatból jöttünk, igyekeztünk új színt hozni az oktatásba, példákat a valóságból. A gyerekek jobban elfogadják azt, amin látják, hogy nem légből kapott ötlet. Az életben farkastörvények uralkodnak, s ha ezt nem hallgatjuk el, az hozzásegíti őket, hogy boldoguljanak az életben. Ha egy munkahelyen valamit nem akar a fiatal megcsinálni, rögtön megkapja, hogy holnap már be sem kell jönnie. Az iskolában jobban kell vigyázni, itt legfeljebb annyit mondunk a tanulóknak, hogy ne a kifogásokat keressék, ha kapnak egy feladatot, hanem a megoldást.   

Elektronikai műszerészeket, erősáramú elektrotechnikusokat, megújulóenergia-gazdálkodási technikusokat és felsőfokú szakképzésben villamosmérnök-asszisztenseket képeznek. Hangsúlyozzák, más a szakmai háttér, és megint más az iskola. A lényeg, hogy az oktatás gyakorlatorientált legyen és a mai munkaerő-piacra készítse fel a fiatal szakembereket. A továbbképzésen a kollégák a műszaki tudáshoz olyan pedagógiai ismereteket szereznek, amelyek segítenek megérteni a gyerekek lelki világát, támogatják őket a fejlődésben.
- Itt motiválni, ösztönözni kell, amit meg lehet tanulni, javítani lehet az emberi hozzáállást. Nem minden gyerek zseni, jó szándékú legyen, az a fontos! Úgy kell hozzáállni, hogy emlékezzünk, nekem mi esett volna jól. Mikor azt mondta a mester, „Gyere, fiam, te pakoljál most ki a szertárból!”, az ösztönző volt. Amit én kaptam annak idején, azt kell most visszaadni a gyereknek – véli Kis Pál. – Sok családban nem érnek rá foglalkozni a gyerekekkel, ahol a szülők munkanélküliek, ott a nevelés sajnos már nem a család dolga, ahogyan régen, hanem az iskolára hárul. Felnőtt egy generáció, akiket a szülők még otthon neveltek, de ők már elmentek dolgozni, és az ő gyerekeik a kulcsos gyerekek, akik otthon nem kapnak elég törődést.  
- A műszaki szakmában valami jó vagy nem jó, de az oktatás emberi kapcsolatokra épül, nem az informatikára, nem igaz az, hogy a számítógép majd mindenre megtanítja a gyereket – fűzi hozzá Nádas Gusztáv. – Nagyon jónak tartjuk a tanári-életpályamodellt, szeretnénk is megérni, hogy megvalósul, mert különben a mérnökként jobban kereső szakemberek nem jönnek majd tanítani sokkal kevesebb bérért.  

A Trefort tanárai minden héten pénteken vagy pénteken és szombaton járnak az Óbudai Egyetemre, hogy elsajátíthassák az új tanítási és tanulási módszereket, a hagyományos helyett a korszerű pedagógusszerepekre felkészítő, az oktatás
színvonalának emelését célzó szakmai ismereteket. A tanulás költségeitől a nyertes pályázatnak köszönhetően mentesülnek, munkaidő-kedvezményt és útiköltség-térítést is kapnak. Az MA-fokozattal rendelkező középiskolai tanárok pedig majd előrébb lépnek a bérlistán.

Arra a kérdésre, hogy mi az, amit az új ismeretekből máris hasznosítanak az oktatásban, az összehangoltságot emelték ki. Mint mondták, toleránsabbak lettek, a számonkéréseik átgondoltabbak, és egyeztetnek a tanárokkal, hogy szinkronban menjen az oktatás. Beszélgetésünkből az is kiderült, a tantestületben nem kérdés, hogy az oktatás hatékonyságának javításához folyamatosan komoly befektetésekre és felkészült, magasan képzett, elhivatott tanárokra van szükség.                                 

Niedzielsky Katalin